|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >> |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1. oldal / 5 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden ember szükségét érzi annak, hogy valaki törődjön vele, gondoljon rá, szeresse. Ha őszintén magunkba nézünk, megérthetjük, hogy lelkünk mélyén legfőképpen Isten szeretetére áhítozunk. Ahogy a csecsemő számára az édesanya, úgy az ember számára a teremtő, a gondviselő Isten jelenti az életet és a biztonságot.
Mit jelent az, hogy Isten a szeretet? Tényleg bízhatunk benne, hogy ő mindig szeretni fog, és soha el nem hagy minket? Jézus Krisztus úgy beszélt az Atyáról, mint aki ezt teszi: „a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,32), vagy értelmezzük az következő mondatát: „legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,45)!
Valóban azt jelenti Isten szeretete, hogy ♦ minden álmunk beteljesedik, ♦ gazdagságban és zavartalan jólétben élhetünk, ♦ minden baj elkerül minket, ♦ minden betegség távol marad tőlünk, ♦ minden csalódástól mentes lesz az életünk?
Nem. Meg kell értenünk, hogy életünk bizonytalanságai és változó körülményei között mutatkozik meg igazán, hogy van gondviselőnk és van kiút, van megoldás. Isten ugyanaz marad: gondviselő Édesatya.
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >> |
||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1. oldal / 5 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
