|
„ha Isten Lelke lakik bennetek…” (Róm 8,9c)
Istenünk terve felemelő változásokat valósít meg az életünkben.
Gondoljuk át a pünkösdi textusunk üzenetét! Urunk arról beszél nekünk, hívőknek, hogy Isten gyermekei vagyunk. És aki Isten gyermeke, abban az Atya Szentlelke lakik, és ez a Lélek szólít, tanácsol és a mennyei rend és szentség mértéke szerinti dolgokat munkálja ki már most, földi hívő életünkben. Át akarja venni az irányítást felettünk.
1. A mi Urunk Lelke megszentelt életre kelti bűnre hajló testünket. Akiben nem jut érvényre Isten Lelkének szándéka, az „nem lehet kedves Isten előtt”, mert cselekedetei testiesek, és ellentétben állnak Isten szentségével.
Tudjuk, hogy testi mivoltunkból csakis testies cselekedet és életvitel eredhet.
Erről tanít Pál apostol is: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” (Gal 5,19–21
Tapasztaljuk, hogy alapvető ellentét és harc van a testi mivoltunk és az Ő Lelke által irányított belső emberünk között: „a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással” (Gal 5,17)
A Szentlélek szándéka velünk az, hogy Isten természete szerintivé nemesedjen az életünk.
2. A Szentlélek bizonyságtétele bennünk, hívő emberek lelkében így szólal meg: „Isten gyermeke vagy”. Ezzel erősíti meg hívői öntudatunkat. Istent Atyánknak nevezi, Isten előtt minket gyermekének mond;
– kijelenti új, szabad állapotunkat: vagyis, hogy „szabadok, gyermekek és örökösök” vagyunk;
– felszabadít a félelmek alól;
– legyőzi testiességünk diktátori uralmát, és Isten fiaihoz méltó dolgokat valósít meg bennünk és velünk, és fejlődésünk során az isteni hasonlóság jeleit ábrázolja ki arcunkon.
3. A Lélek ember Krisztus tanúja a jelenvaló világban. Mindenhez az Úr értékrendje szerint viszonyul, és az Ő lelkületében maradva valósítja meg evilági küldetést.
|