Krisztus feltámadása új fénybe helyezte a dolgokat:

Krisztus feltámadása új fénybe helyezte a dolgokat:


♦ Megtörte a világi értékek mint arany, pénz, földbirtok egyeduralmát.

♦ Megváltoztatta az élet és a halál értelmét, új színbe hozta a tagadásokat és erkölcsiséget.
♦ Megváltoztatja a világ anyagi-központúságát.
♦ Igazolja és jutalmazza a Krisztus-hitet, az Úr szolgálatát, a tanítást, az érette hozott áldozatot...
♦ Kárhoztatás elé állítja a hitetlenséget, a gonoszságot és azoknak cselekvőit.
♦ Hatályon kívül helyezi az összes földi előjogot, rangot, vallást, tudományt, eszmét....
♦ Már most bátorítja a Krisztus-hívőket és a feltámadás hitében élőket.
♦ Istennel való közösségbe állítja a hívőket.

(Kalász nyomán)

 
Utunkon derűs szívvel menjünk tovább!

Bár még itt van a tél, azért már jól benne járunk a megkezdett esztendőben. Sokasodnak a feladatok, sok ember szívét szorongatja a rá terhelődött felelősség. A gond-barázdák átszabhatják az arcot, száműzik a mosolyt. Pedig derűs szívvel minden jobban megy! A Biblia is értő módon foglalkozik e kérdéssel. Álljon itt előttünk bölcs megállapítása: „Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.” (Róma 15,13)

 

Öröm, de nem mindegy, hogy milyen! Az Úrban való öröm alapja a rendezett, békességes, mesterkéletlen hitre felépített kapcsolat Istennel. Itt már csak nagyon csekély szerep jut az emberi hangulatváltozásoknak, vagy a környezetből érkező lelket károsító hatásoknak. Isten embere Urára néz, és gyönyörködik. Ha visszanéz személyes múltjára, kutató, elemző szemlélődésében felismeri: Istene végig vele volt, fogta a kezét és ezer veszély közt is védelmezte. Ha a teremtett világra néz: azt látja, hogy Isten csodálatos bölcsességére alapozódik a teremtettség. Ha előre tekint, és a jövőt fürkészi – noha ismeretlen dolgok előtt áll –, de az Istennel végigjárt életút és a Krisztusban nyert ígéretek derűssé és bizakodóvá teszik. Isten embere e tájékozódás alapján önmagát áldottnak és boldognak mondja, mert az isteni gondoskodás tényeit látja végig maga körül. Ezért Isten iránti bizalma és szeretete fokozódik, ismétlődőleg elárasztja az Úrban való öröm. Nem mások hibáit vagy erénytelenségeit számolgatja, mert ez kevésbé érdekes számára, mint az a kegyelem, aminek részesévé lett, és ami által kiváltságos helyzetbe kerülhetett. Isten derűs, örvendező embereként élhet e világban. (LT.)

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------

 
Hálaadás

Minden ember szükségét érzi annak, hogy valaki törődjön vele, gondoljon rá, szeresse. Ha őszintén

magunkba nézünk, megérthetjük, hogy lelkünk mélyén legfőképpen Isten szeretetére áhítozunk.

Ahogy a csecsemő számára az édesanya, úgy az ember számára a teremtő, a gondviselő Isten

jelenti az életet és a biztonságot.

 

Mit jelent az, hogy Isten a szeretet? Tényleg bízhatunk benne, hogy ő mindig szeretni fog, és

soha el nem hagy minket? Jézus Krisztus úgy beszélt az Atyáról, mint aki ezt teszi: „a ti mennyei

Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,32), vagy értelmezzük az

következő mondatát: „legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra,

és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,45)!

 

Valóban azt jelenti Isten szeretete, hogy

♦ minden álmunk beteljesedik,

♦ gazdagságban és zavartalan jólétben élhetünk,

♦ minden baj elkerül minket,

♦ minden betegség távol marad tőlünk,

♦ minden csalódástól mentes lesz az életünk?

 

Nem. Meg kell értenünk, hogy életünk bizonytalanságai és változó körülményei között

mutatkozik meg igazán, hogy van gondviselőnk és van kiút, van megoldás. Isten ugyanaz

marad: gondviselő Édesatya.

 

 
Dicsérem az Urat, amíg élek

Zsoltárok 146,2

„Dicsérem az Urat, amíg élek,

éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.”

 

Az én számomra a zene nyugalmat, békességet, szeretetet, egységet, csendességet, lélekben növekedést és Istennel való kapcsolatot jelent.

A zenében Isten szólal meg zeneszerzők által, akik úgy mutatták be Istent, mint teremtő, alkotó és fenntartó, igaz élő Istent.

Hálát adok Istennek, hogy olyan családban nőhettem fel, ahol megértették velem az éneklés szépségét.

Ezzel szeretnék szolgálni Istennek dicsőségére, amíg vagyok!

Király András

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 Következő > Utolsó >>

4. oldal / 5