Kész az én szívem

„Kész az én szívem, óh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek: az én dicsőségem is kész. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!”

 

Hálaadásra serkent Dávid zsoltára. Észrevetted már, mennyire másként indul a napod, ha azt hálaadással kezded? Ébredés után eltölti-e szívedet a hála, hogy újabb napra virradtál fel? Tudsz-e  teljes szívből hálás lenni azért, mert van erőd elvégezni napi dolgaidat? Hogy van, akinek feltétlen szükséges van a munkádra, segítségedre? Hogy kimondhatod: édesanyám! És mondhatják neked: Édesanyám! Vagy csak a nehézségek járnak azonnal a fejedben? Mit kell tenned, hová kell menned, kivel kell megbeszélést folytatnod? Vagy az jár a fejedben: nem tudok hálát adni, mert annyi problémám van, ennyi gond és baj közepette senki sem várhatja el tőlem, hogy még hálás is legyek! Talán a te hárfád is elhallgatott? Vedd számba, naponta mennyi jót veszel  el Isten kezéből, és légy hálás!

 

Dávid a nehézségek idején is hálát ad. Tanuljunk tőle! Így könnyebb lesz a terhünk, megsokszorozódik erőnk, és béke, nyugalom tölt el bennünket.

 

Nekem személyesen is nagy okom van a hálára ebben az évben is. Egy évvel ezelőtt rövid időn belül három műtéten estem át, s azóta minden rendben van. Hálás vagyok családomért, hálás vagyok munkahelyemért; hálás vagyok egzisztenciámért; hálás vagyok barátaimért, testvéreimért, akikre mindig számíthatok; hálás vagyok a bűnbocsánatért, a mindennapi újrakezdés lehetőségéért; hálás vagyok az ÉLETÉRT! Hiszen mindent kegyelemből kaptam! Soli Deo Glória!

Silinginé Zentai Ida

 

 

Sík Sándor: Te Deum

 

Téged Isten dicsérlek

És hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim

És nem gyűjtöttem másnapra valót,

Hála legyen.

 

Hogy mindig jutott két garasom adni,

És magamnak nem kellett kéregetnem,

Hála legyen.

 

Hogy értenem adatott másokat,

És nem kellett sírnom, hogy megértsenek,

Hála legyen.

 

Hogy a sírókkal sírni jól esett,

És nem nevettem minden nevetővel,

Hála legyen.

 

Hogy megmutattál mindent, ami szép

És megmutattál mindent, ami rút,

Hála legyen.

 

Hogy boldoggá tett minden, ami szép

És ami rút nem tett boldogtalanná,

Hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől

És szerethettem, akik nem szerettek,

Hála legyen.

 

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,

És hogy nem kellett nem szépen szeretnem,

Hála legyen.

 

Hogy amim nem volt, nem kívántam,

És sohasem volt elég, aki voltam,

Hála legyen.

 

Hogy ember lehettem akkor is,

Mikor az emberek nem akartak emberek lenni,

Hála legyen.

 

Hogy megtarthattam a hitet,

És megfuthattam a kicsik futását,

És futva futhatok az Érkező elé,

S tán nem kell a városba mennem

A lámpásomba olajért,

Hála legyen!

 

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!

És ma is kiálthatom: úgy legyen!

 

És holnap és holnapután és azután is

Akarom énekelni: úgy legyen!

Hála legyen, Uram!

Hála legyen!