Utunkon derűs szívvel menjünk tovább!

Bár még itt van a tél, azért már jól benne járunk a megkezdett esztendőben. Sokasodnak a feladatok, sok ember szívét szorongatja a rá terhelődött felelősség. A gond-barázdák átszabhatják az arcot, száműzik a mosolyt. Pedig derűs szívvel minden jobban megy! A Biblia is értő módon foglalkozik e kérdéssel. Álljon itt előttünk bölcs megállapítása: „Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.” (Róma 15,13)

 

Öröm, de nem mindegy, hogy milyen! Az Úrban való öröm alapja a rendezett, békességes, mesterkéletlen hitre felépített kapcsolat Istennel. Itt már csak nagyon csekély szerep jut az emberi hangulatváltozásoknak, vagy a környezetből érkező lelket károsító hatásoknak. Isten embere Urára néz, és gyönyörködik. Ha visszanéz személyes múltjára, kutató, elemző szemlélődésében felismeri: Istene végig vele volt, fogta a kezét és ezer veszély közt is védelmezte. Ha a teremtett világra néz: azt látja, hogy Isten csodálatos bölcsességére alapozódik a teremtettség. Ha előre tekint, és a jövőt fürkészi – noha ismeretlen dolgok előtt áll –, de az Istennel végigjárt életút és a Krisztusban nyert ígéretek derűssé és bizakodóvá teszik. Isten embere e tájékozódás alapján önmagát áldottnak és boldognak mondja, mert az isteni gondoskodás tényeit látja végig maga körül. Ezért Isten iránti bizalma és szeretete fokozódik, ismétlődőleg elárasztja az Úrban való öröm. Nem mások hibáit vagy erénytelenségeit számolgatja, mert ez kevésbé érdekes számára, mint az a kegyelem, aminek részesévé lett, és ami által kiváltságos helyzetbe kerülhetett. Isten derűs, örvendező embereként élhet e világban. (LT.)

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------