Tartsátok meg a Lélek egységét!

 

Gyülekezeti egység a környezeti sokféleségben

 

Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levelében felhívja a gyülekezet figyelmét a lélek egységének

megőrzésére: „Tartsátok meg a Lélek egységét!” (Ef 4,3). E levél a gyülekezeti lelkigondozás egyik

mesterműve.

Az ősi írás a mai Krisztus-test tagjaihoz, hozzánk, hívő emberekhez is szól, akik mindezzel együtt

is esendő emberek vagyunk. Gyakran eltérő látásunk van a dolgok rendje felől. Ismert közöttünk

a személyi kérdések miatt nézeteltérés, indulatosság és ezer más között a dolgok különféle

fontossági sorrendjének kérdése is.

A lelkigondozás hátterét vizsgálva látni kell, hogy a gyülekezet ma még úton van, még nincs a célnál.

Sokszor találkozik olyan élethelyzetekkel, melyekben rosszul mennek a dolgok – van, hogy a

bajok okát is egymásban látjuk –, és ezekben a helyzetekben is kell felmutatni a krisztusi lelkületet.

A lelkigondozói felhívás nem alaptalan. Nagyon is szükségszerű, hogy az elhívásunkhoz és az

Elhívóhoz méltó életformára ösztökéljen bennünket. Az Úr Lelke iránti engedelmesség teheti

alkalmassá a Krisztus iránt elkötelezett hívőt arra, hogy érdekei és javaslatai mellőzésekor is

a gyülekezeti egység munkása legyen. Kellő őszinteséggel el kell mondanunk: eddig úgy jártunk el,

hogy amikor sérültek személyes érdekeink, megnehezteltünk társainkra, valamiképpen elégtételt

vettünk. Az Úr azonban ennél érettebb lelkiségre formál bennünket: a másik, a nehezen

elviselhető, a gyakran bosszúságot okozó testvér szeretetben való elviselésére, vagy amikor

felszökik az indulat, a szánk szelíden, békességes előremutatással szóljon, és így munkáljuk

a Lélek általi egységet.