| Tartsátok meg a Lélek egységét! |
|
Gyülekezeti egység a környezeti sokféleségben
Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levelében felhívja a gyülekezet figyelmét a lélek egységének megőrzésére: „Tartsátok meg a Lélek egységét!” (Ef 4,3). E levél a gyülekezeti lelkigondozás egyik mesterműve. Az ősi írás a mai Krisztus-test tagjaihoz, hozzánk, hívő emberekhez is szól, akik mindezzel együtt is esendő emberek vagyunk. Gyakran eltérő látásunk van a dolgok rendje felől. Ismert közöttünk a személyi kérdések miatt nézeteltérés, indulatosság és ezer más között a dolgok különféle fontossági sorrendjének kérdése is. A lelkigondozás hátterét vizsgálva látni kell, hogy a gyülekezet ma még úton van, még nincs a célnál. Sokszor találkozik olyan élethelyzetekkel, melyekben rosszul mennek a dolgok – van, hogy a bajok okát is egymásban látjuk –, és ezekben a helyzetekben is kell felmutatni a krisztusi lelkületet. A lelkigondozói felhívás nem alaptalan. Nagyon is szükségszerű, hogy az elhívásunkhoz és az Elhívóhoz méltó életformára ösztökéljen bennünket. Az Úr Lelke iránti engedelmesség teheti alkalmassá a Krisztus iránt elkötelezett hívőt arra, hogy érdekei és javaslatai mellőzésekor is a gyülekezeti egység munkása legyen. Kellő őszinteséggel el kell mondanunk: eddig úgy jártunk el, hogy amikor sérültek személyes érdekeink, megnehezteltünk társainkra, valamiképpen elégtételt vettünk. Az Úr azonban ennél érettebb lelkiségre formál bennünket: a másik, a nehezen elviselhető, a gyakran bosszúságot okozó testvér szeretetben való elviselésére, vagy amikor felszökik az indulat, a szánk szelíden, békességes előremutatással szóljon, és így munkáljuk a Lélek általi egységet. |
